Sötétség. Fekete alapon fehér, egyszerű betűkkel megjelenik a cím. Csönd.
FELBLENDE
MÚZEUM FOLYOSÓIN. BELSŐ – NAPPAL.
Egy szokványos budapesti múzeumban. A délutáni órákban, körülbelül öt óra tájékán. A falakon körbe képek lógnak, illetve számos tárgy található vitrinekben a teremben. Néhány nézelődő tartózkodik a helységekben.
A széken ül ÁDÁM, aki múzeumőrként keresi a kenyerét. Meredten bámul előre, mit sem törődve a körülötte zajló miliővel.
ÁDÁM gondolait halljuk.
ÁDÁM (gondolat)
Először inkább elmesélem, hogy hol is kezdődött ez az egész, hiszen a közepébe cseppenve nem túl érthető a történet. Tehát, kezdjük is az alapoknál. Régen pofon egyszerű életem volt. Nyugodt és unalmas, nem mintha manapság más lenne a helyzet, de biztos jövőt tartogató vidéki városka kényelmét és biztonságát adtam fel a nagyváros zaja miatt. Szüleimet sosem érdekelték a valódi céljaim, amihez az is hozzá járulhatott, hogy én se tettem azért semmit, hogy az álmaim megvalósuljanak, mivel a kitartás és az elszántság hiányzott belőlem. Ezért is ülök most ezen a széken, de változtatni fogok ezen. Ígérem, tudom, hogy képes vagyok arra, hogy változtassak.
Háttérben nyílik az ajtón, amin PÉTER szól ki.
PÉTER
Ádám! Vége a munkaidődnek.
ÁDÁMON látszik, hogy megzavarta a PÉTER, így megrázza a fejét miután szóltak neki. Felkel a székből és elindul az ajtó felé, ahol is PÉTER áll, aki a múzeum egyik magas beosztású tagja, így ennek megfelelően elegáns ruhát visel, ami jelen esetben egy öltönyt takar. Kezében tart néhány lapot.
Mikor ÁDÁM az ajtóhoz ér, PÉTER felmutat neki egy lapot.
PÉTER
Ha nem szólnék, egész nap ott ülnél?
ÁDÁM
Nem hiszem.
PÉTER
Ma reggel is korábban jöttél.
Hatásszünet.
Ugye azzal tisztába vagy, hogy a túlóráért egy kanyi vas nem jár.
ÁDÁM
Igen.
PÉTER
Remek.
VÁGÁS
Sötétség. Csupán az utca zaja szűrődik be, valamint a háttérben halkan nyomon követhetjük a helyi rádió igényes műsorát.
FELBLENDE
AUTÓ. BELSŐ (MOZOG) – KÉSŐ DÉLUTÁN.
Az autó ablakán keresztül ÁDÁMOT követhetjük, ahogy Pest utcáit járja. A nyugvó nap sugarai csak az utcára merőleges ürességeken keresztül jutnak el helyszínekre. Az utcán nem mondható, hogy nagy tumultus lenne.
ÁDÁM a munkaruháját levetkőzve teljesen szokványos ruhát visel. Ezt leginkább egy kopott farmer és egy szürke póló testesíti meg. Csak előre meredten halad, nem foglalkozva semmivel.
A forgalom és a rádió zaja mellett ismét ÁDÁM sziporkázó gondolatmenetét hallhatjuk.
ÁDÁM (gondolat)
Tipikus férfiként, csak egy dologra tudok koncentrálni, ezért is nem folytattam a monológot. Bár nem hiszem, hogy komoly veszély fenyegetett volna, nem úgy, mint az őseinket vadászat közben, hiszen akkor alakult ki a férfiakban az egyoldalú figyelem, mert valljuk be, szar dolog, mikor épp egy mamutot akarsz leteríteni és mindeközben a tegnapi veszekedés részleteit próbálod lázasan felidézni. Viszont én maximum a zoknimat cserélném fel vagy a pólómat venném fel fordítva, ami őszintén szólva jól jönne. Hisz egy kis szerencse sose árt.
Hirtelen fékcsikorgást hallatszik, mivel a körútra kikanyarodó autó majdnem elüti ÁDÁMOT. Megmerevedve megáll az átkelő közepén, majd kis idő elteltével tovább megy. Az autóból egy hölgy szól hozzá, de nem halljuk, hogy pontosan mit is mond.
Baszki, ez majdnem betett, nem is értem mért mászkálnak ezek még mindig az utakon, hiszen a hatvanas évekbeli elgondolások szerint az új évezredben már a levegőben kéne lebegniük vagy az amerikai csilivili szárnyas autók csak megtévesztették az egész világot. Na mindegy, most belegondolva nem lenne rossz egy diktafon, ezt a rengeteg csodás gondolatot meg kéne már osztani az emberekkel. Hirtelen nem is tudom, mi lehetne ennek a legmegfelelőbb eszköze, talán újságírónak állhatnék, de az meg milyen már, hogy megmondják, hogy miről írhatok. Könyv macerás, főleg, ha megírnám még elolvasni is lusta lennék, az a rengeteg oldal, de viszont, ha nem olvasom vissza, honnan is tudom, hogy jó, egy kerek egész. Igen, az én szavaim, de akkor is. Költő. Rövid, tömör, plusz, ha el tudom adni, akkor nagyot kaszálhatok. Nem ártana egy kis ihlet, viszont a könyvhöz hasonlóan az is nagy meló, és nekem most mi kell? Könnyű pénz. Igen ez a kulcsszó.
ÁDÁM megáll a sarkon, majd körbenéz. Látszik, hogy eltévedt, mikor is az utcatáblára tekint. Megfogja a fejét és elneveti magát. Az autó tovább halad egyenesen, így szem elől tévesztjük ÁDÁMOT.
VÁGÁS
Sziasztok!