UDVAR. KÜLSŐ – NAPPAL.

Egy szokásos gyár telepen, ami a szocializmus időszakából maradt ránk. A beton mint építőanyag és a megtört járda közötti réseken kibúvó gaz a legszembetűnőbb. A nyár végén járunk, így a korai munka kezdetén is hét ágra süt a nap. A telep üresnek hat, csak némi mozgolódás figyelhető meg a raktárak ablakán betekintve. 
Két férfi ezek közül, CSABI és FATER. Épp a raktárból jönnek ki, mialatt a beszélgetés zajlik. CSABI a húszas évei közepén jár, sötétkék inget és vászon nadrágot visel, amely kissé ficsúr kinézetett kölcsönözz számára. Kezében egy összefűzött köteg papírt cipel. 
FATER ezzel ellentétben divatot több éven keresztül megerőszakoló öltönyét koptatja. Hangja rekedt az évek során dobozszámra szívott barna szofitól. Stílusa kimért.  

FATER
Meg kell mondjam, hogy igazán jó vagy ebben a munkában. Komolyan mondom, nem hittem volna, hogy ezzel az őszinteséggel ennyit el lehet érni.
CSABI
A emberek egyre okosabbak, a sok hír, behatás felnyitja a szemüket, ezért se érdemes játszani.
FATER
Hát figyelj, nekem a mostanában futó valóságműsorból pont az ellenkezője jön le.
CSABI
Mondasz valamit. 
FATER
Tudod, én nem nézem ezeket, de a mai fiataloknak, olyan szintű zavaraik vannak.

Néhány másodperc csend. 

FATER
Az én időmben nem így folytak a dolgok.

CSABI leteszi a köteg papírt a földre. 

FATER
Mi van?
CSABI
Fáj a kezem, feltörte ez a madzag. 
FATER
Hagyd már.
CSABI
Tényleg. Lehet túl puha a kezem. 
FATER
Beszarok neked. Na vigyázz, majd én viszem. 

Fater felveszi a földről, majd sétálnak tovább. 

CSABI
Visszatérve az előzőkhöz csupán annyi a titkom, hogy minél kevesebbet alkalmazok a képzésen tanítottakból.
FATER
Igen. Szembe is mész mindennel. Ezt látom.

LEBLENDE

FELBLENDE

RAKTÁR. BELSŐ - NAPPAL. 

Bepillantást nyerhetünk a raktárépület egy szegletébe, ahol is CSABI és FATER épp pakolják a papírkötegeket. 

 FATER
Tényleg mivel is foglalkoztál előtte?
CSABI
Semmivel. Friss diplomás vagyok.
FATER
Akkor hogy-hogy nem dolgozol a szakmádban?
CSABI
Talán, mert egy ember sincs, aki alkalmazna.
FATER
Mit végeztél?
CSABI
Közgazdász vagyok, de teljesen más érdekel.
FATER
Pedig ez igazán jól hangzik. Furcsállom, hogy senkinek sincs szüksége közgazdászra. 
CSABI
Pedig ez a helyzet.  

FATER megcsóválja a fejét, mintha csak azt mondaná, hogy nem jó ez így.   

FATER
Tudod, az én lányom is az akart lenni, de sajnos nem vették fel, bár belegondolva, hogy te itt gürizel nem is olyan nagy baj. 
CSABI
Mit csinál most?
FATER
Londonba dolgozik.
CSABI
És szereti?

Hatásszünet.

CSABI
Az ottani életet.
FATER
Dehogy, bár a fizetés egész jó, félre is tud rakni. Egy gyárban dolgozik.
CSABI
De mégis mit csinál?
FATER
Matracokat szerelnek össze.
CSABI
Értem. És a közeg meg a munkatársak milyenek?
FATER
Ennek kapcsán társadalmi kérdéseket kell boncolgatnom, mert tudod a cég elég befogadó. Akárcsak az angol nép, hiszen melós az kell. Nem baj, ha turbános, kell. Az angoloknak derogál a blu kálör wörk, így hát marad ez a megoldás. Csak a lakhatási viszonyok, meg a lakótársak, akik aggasztóak. 
CSABI
Nem félti?
FATER
Inkább attól félek, hogy nehogy az angol urak a sok technikai újítás mellett ráfanyalodjanak a munkára. Na, akkor leszek igazán kíváncsi mit csinálnak majd a sok külföldivel. 
CSABI
Jogos. 
FATER
Mondtam is a lányomnak, hogy úgy rendezze be az életét, hogy bármikor gond nélkül haza tudjon jönni.
CSABI
Ésszerű.
FATER
Igen, bár most megijesztettél, hogy egy ilyen jó kiállású gyerek, nem talál magának munkát.
CSABI
Tele van a piac. Kevés a vállalat, az állami szféra meg nem tudd ennyi fiatalt felszippantani.
FATER
Ezért is félti mindenki a munkáját. Ott a család, na meg valahogy fent kell tartani ezt az alacsony életszínvonalat is. Nem könnyű.

VÁGÁS