IRODA. BELSŐ – ESTE.
Egy eltűnt kort idéz az iroda, mintha a múlt század elején járnánk. Csupán az asztalon heverő porban úszó katódsugárcsőves monitor sejteti, hogy mégse repültünk vissza az időben. Régi bútorok, antik tárgyak uralják az összképet. A szobában az íróasztalt megvilágító lámpák sejtelmes fénye miatt látható a helység néhány pontja.
Asztalnál ül az ÜGYVÉD, aki a régi szabású öltönyében tökéletes illeszkedik a körülötte lévő miliőbe. Számos iratköteg veszi körül, egyikbe viszont láthatóan beletemetkezett. Kezében továbbá tart egy nagyítót, mely az apró betűs részéknél nyújt számára segítséget.
Nyílik az ajtó, melyen belép KATA, aki az ügyvéd csinos asszisztense. Ruhája a budapesti kirakatokból származik, mondhatni a Váci utca a közege. Kezében tart egy apró locsolókannát.
KATA
Csak a növényeket szeretném megöntözni.
ÜGYVÉD
Igen, azt én is szeretném.
KATA
Elnézést Ügyvéd Úr, csak most lett rá időm.
ÜGYVÉD
Igen, azt én is szeretnék.
Kata megöntözi a virágokat, majd odalép az ügyvéd asztalához.
KATA
Segíthetek még valamit?
ÜGYVÉD
Természetesen.
Az ügyvéd leteszi az iratköteget.
ÜGYVÉD
Hölgyem, ha annyi ideje van, hogy ilyen kérdést feltegyen, akkor tudja, megkérdőjeleződik az itt léte. Ez viszont úgy gondolom, hogy elkerülendő, hiszen még egy munkát úgy se fog találni, ahol újságot olvashat és egyben kiélheti a művészetek iránti igényét.
KATA
Nem értem.
Ügyvéd felmutatja az asztalra imént letett iratköteget, melynek a szélén különböző firkák vannak.
ÜGYVÉD
Minden bizonnyal én rajzoltam virágokat és szívecskéket az iratokra.
KATA
Csak szeretnék.
ÜGYVÉD
Igen, én is.
Kata kimegy a szobából. Rövid idő elteltével megcsörren a telefon, majd az ügyvéd a telefonkagylót füléhez emeli.
ÜGYVÉD
Igen-igen. Már vártam.
Igen. Semmi gond Katalin.
Igen.
Küldje be, kérem.
Az ajtón belép ÁDÁM, akin egyből látszik, hogy nem szívesen van jelen a megbeszélésen, de mégis megpróbál jó kedélyűnek mutatkozni. A megjelenése összeszedetlen, de mégis elegánsnak hat.
ÜGYVÉD
Jó estét, Ádám! Örülök, hogy végre befáradt.
ÁDÁM
Üdvözlöm Ügyvéd úr! Ne haragudjon, hogy csak most értem ide, de tudja, volt némi fennakadás.
ÜGYVÉD
Mi féle fennakadás?
Ádám a székre mutat.
ÁDÁM
Szabad?
ÜGYVÉD
Tessék csak.
Ádám leül az asztal előtti székre, majd széttárja a kezeit.
ÁDÁM
Mindenfelé ezek a ferdeszeműek, az útfelújítások és 7-es busz is folyton akadályozott.
ÜGYVÉD
Tudja, a feleségem mindig szekál, hogy folyton kések, szóval hadd haljam, hogy ezek a tényezők, miként tudták az útját állni?
Hatásszünet.
ÜGYVÉD
Legfőképp az ázsiai barátaink.
ÁDÁM
Néhány hónapja, mikor Kínában jártam a feleségemmel, megfigyeltem azt az apróságot, hogy ők szeretnek dugóban ücsörögni. Náluk ez egyfajta nemzeti sport, ami keveredik azzal a kibaszottul csodás emberi tulajdonsággal, amit kitartásnak hívnak. Itt jegyezném meg, hogy ezt tisztelem a leginkább az emberekben. Viszont, ezek a kis turisták, hogy otthonosan érezzék magukat, egy szektát alapítottak, aminek az a lényege, hogy dugót szimulálnak az esti csúcsban. Biztos látta már Ön is, telefonálgatnak, mivel azon tartják a kapcsolatot a családjukkal, hiszen apa dugóban ül. Közben játszanak valami időtöltésre alkalmas játékot például sodokut. Ismeri?
ÜGYVÉD
Igen, egyfajta játék a számokkal.
ÁDÁM
Akkor tudja, hogy miről beszélek. Előző munkahelyemen kurvára megutáltam. Úristen, hányszor is tervezgettem, hogy az újságosnál felgyújtom az egész kínálatot.
ÜGYVÉD
Látja, ha ezt a feleségemnek előadnám, akkor szinte biztos, hogy a lépcsőházban aludnék, ami nem túl kellemes a belvárosban. Ezek a nyitott folyosók elég szellősek. Szóval igazán előállhatna, valami hihetőbbel.
ÁDÁM
Nehéz így, hogy nem ittam már reggel óta. Nem bánja, ha kiszolgálom magam.
ÜGYVÉD
Érezze otthon magát.
Ádám feláll az asztaltól, majd egy tetszőleges bort levesz a polcról. Felmutatja a könyvelőnek.
ÜGYVÉD
Azt a lányom szalagavatójára tartogattam, de tessék csak.
ÁDÁM
Nem mondja. Ilyen idős a kis trónörökös?
Ádám körbenéz a pulton.
ÁDÁM
Hol találom a bornyitót?
ÜGYVÉD
A felső fiókban.
VÁGÁS
